Orwell naplója

Több napnyi változékony idő után vagyunk, néha esik, néha meg forróság van. A búza és árpa nagy részét már betakarították és bálákba rendezték. A gyerekek két napja már egész érett áfonyákat szedtek.
Tegnapelőtt éjjel láttam egy gyöngybaglyot – két éve az elsőt. A távolban még egy madarat láttam, valószínűleg egy kuvik volt.
A vadgesztenyék már elérték teljes méretüket, de még nem értek meg. A komlószemek akkorák, mint egy mogyoró. Tegnap ismét kimentem az állatkertbe*. Egy újabb alom oroszlánkölyök született, amik egy kicsit nagyobbak, mint a házi macskák és mindenhol pöttyösek. Azok a kölykök, amik egy évvel ezelőtt születtek, most kb. akkorák, mint egy bernáthegyi kutya. Egy oroszlán húsadagja – gondolom egyszer etetik őket egy nap – úgy 3-3,5 kg lehet.
A szardíniai muflonnak nagy tőgye van, a kecskéhez hasonlóan, és nagyjából fél liternyi tejet adhat. Úgy tűnt, hogy a zebrák patája, legalábbis a mellső, merőleges, míg a zebra-hibrideké olyan, mint a lovaké. A hibrideknek egy picivel nagyobb a fülük, amúgy viszont, legalábbis a formát tekintve teljesen olyanok, mint a zebrák.

* Maidstonehoz közel (Orwell saját kiegészítése).

Reggel nagyon meleg volt. Délután hirtelen vihar támadt felhőszakadással. Úgy 45 méterre a kaputól az út és a járda 30 centis vízben állt másfél órányi esőzés után.
Az áfonyák elkezdtek pirosodni.

Minden felület nyirkos a tegnapi köd után, még az épületen belül is. Furcsa lerakódás van a burnót-szelencém körül, a lakkon visszamaradó nedvesség nyoma.
Nagy a meleg, de délután esett.
Azt mondták, hogy az emberek ma egy újabb kígyót kaptak el – ezúttal egész biztosan egy siklót. Az ember, aki látta őket azt mondta, hogy egy zsinórt kötöttek a nyaka köré és úgy próbálták meg kivágni a nyelvét egy késsel, azon ötlettől vezérelve, hogy ezután már nem fog tudni “csípni”.
A mai első Beauty of Bath apples.

Szitáló eső. Este sűrű köd. Sárga hold.

Az út melletti virágágyásban egy nagy kígyót fogtam ma. Nagyjából 80 centi hosszú volt, szürke színű, a hasán fekete jelekkel, de a hátán semmi, kivéve a nyak résznél egy nyílra emlékeztető jellel a hát felé. Nem vagyok benne biztos, hogy vipera, mert azoknak úgy tudom egy széles nyíl (^) formájú jelölés fut végig a hátukon. Azért óvatosan kezeltem, a farka legvégénél fogva emeltem fel úgy tartva, hogy majdnem teljesen körbefordulva már-már elérje a kezem, de megharapni azért ne tudjon. Marx (1) először érdeklődően vizslatta, de miután megszagolta, megijedt és elszaladt. Az emberek errefelé minden kígyót megölnek. Mint általában, a nyelvükre “agyarként” (2) hivatkoznak.

(1) Orwellék kutyája.
(2) A régiek úgy hitték, hogy a mérgeskígyók a villás nyelvük által fecskendezik be mérgüket áldozataikba és nem a fogaikon át, ahogy az valójában történik. Shakespeare is így hivatkozott rá anno a II. Richárdban (3.20-22.):

“Őrzesd kigyóval, mely két nyelvet öltsön
Bántóira s halálos mérgivel
Királyod ellenségit ölje meg.”
(Szász Károly fordítása)

Az Orwell-Prizetól:

Orwell ezt a bejegyzést Preston Hallban írta (Aylesford, Kent), egy szanatóriumban, ahol tüdőbetegsége miatt kezelték.

Mint ahogy arról már hírt adtam magamnál, egy külön blogban szeretnénk Orwell naplójának magyar változatát az érdeklődők elé tárni, tanulságul, érdekességül, szórakozásképp.  Nos, az a blog ezen a címen lesz elérhető.

Bizonyos okok miatt (idő- és nethiány leginkább), csak most jutottam odáig, hogy a már meglévő bejegyzéseket kitegyem, amik persze időmanipuláción fognak átesni, azaz olyan dátum alatt jelennek meg, ahogy az az eredeti honlapon is megjelent.  

Kérem, hogy akinek esetleg kedve van segíteni a fordításban, jelentkezzen, illetőleg ha hibát találtok, szóljatok, hogy javíthassam. Köszönöm.

És akkor most, csiribi-csiribá, ez a bejegyzés kelt augusztus 8-án. Aki másképp tudja, kérem hallgasson.